Clicky

A Föld te és én vagyunk

Az emberi elme számára befogadhatatlan az a gondolat, hogy a bolygónknak is van tudata, akárcsak nekünk…

Igazán nem vagyunk képesek felfogni ezt az egymásban létezést, mint ahogy a sejtem sem tudja felfogni azt a nagyobb rendszert, aminek a része: engem, az én céljaimat, az én motivációimat. Valószínűleg fogalma sincs róla, hogy ki az a Diószegi Ádám, vagy ha van is képe a „Mindenhatóról”, akkor az csak nagyon egyszerű lehet ahhoz képest, amit egy másik „Mindenható”, például Te, tudsz rólam alkotni.

Ezért az intellektuális megértést nehéz segítségül hívni akkor, ha az ember egy nála nagyobb rendszert akar megérteni, legyen szó a Földről, az Univerzumról vagy Istenről. Bármilyen szép és találó is a nyelvünk, nem lehet leírni egyiket sem. A jóga szútra ezért is kezdi azzal a kijelentéssel, hogy a meditáció gyakorlásával korlátolt, emberi elménket félre kell tennünk ahhoz, hogy a Valóság természetét felismerhessük.

Nem tudunk mindannyian meditálni, ahol valódi énünk nyilvánvalóvá válhat, viszont hiszek benne, hogy bizonyos szintig az elme is egy működő eszköz lehet az úton. A saját tévedéseit például nagyon jól be tudja látni, ha rávezetik.

Érdemes elgondolkodni például azon, hogy a Földön élő legfejlettebb állatok, az emlősök méhében az élet egysejtű, aztán többsejtű élőlényként fejlődik. Majd ha készen áll, akkor elfolyik a magzatvíz és „kimászik a szárazföldre”. Bizonyára mindenki tanulta földrajzból, hogy a Földön született meg az élet az ősóceánokban. A törzsi kultúrában megszámlálhatatlan helyen találkozhatunk azzal a nézettel, hogy spirituális értelemben a bolygót az anyánknak tekintették (Földanya, anyaföld), pedig ők erről műszerek és mai, fejlett, bal agyféltekés kognitív képességek híján keveset tudhattak. Nem lehet, hogy a nagy fejlődésben elfelejtettünk valami fontos lelki tényt?

Ha a Földünk a képeken csak egy halom kőnek látszik, akkor azon is jártathatjuk az elménket, hogy ugyan a Földünk meghatározó részét alkotja kőzet, de testünk jelentős részét is kőzet, lásd csontok alkotják, ami önmagában ugyanúgy csak élettelen szikla. Ezen élnek az élő sejtek, akár csak a Földön az élőlények. A test többi részét pedig víz alkotja, 70%-ban, akár csak a Föld felszínét.

Tehát ha a testünket ezen analógia mentén haladva vizsgáljuk, akkor egészben nézve azokat a dolgokat, amik elménk számára az élő és élettelen kategóriába esnek, együtt, egy magasabb szinten, egy rendszert alkotva egy nagyobb élőlény formáját veszik föl. Nem lehet-e ugyanez a helyzet a Földünkkel is?
Végső soron lehet azon filozofálni, hogy a Földünk csak egy világűrben száguldó kőszikla-e, vagy élő organizmus, de valójában az, hogy most Te ezt a szöveget olvasod, az is bizonyíték arra, hogy igenis él és nem valahol van, hanem benned lakozik.

Viselkedj ennek megfelelően! Ismerd fel, hogy az ipari hústermelésből származó hús, az egyszer használatos műanyag és az állatokon tesztelt kozmetikumok kerülése nem pusztán morális szempont, hanem a saját egészséged múlik rajta, mert a Föld te és én vagyunk!

Ádám

Szabadság

Egy átlagos napon mennyi felesleges terhet pakolsz magadra, mennyire ragaszkodsz olyan dolgokhoz, ami nem szolgálja a javadat?

Egy|üttlét és Egy|edüllét

Vizsgáld meg a látszólag ellentétes jelentésű fogalmakat. Mind a kettő ugyanúgy indul, ugyanabból indul ki: az EGY-ből, vagyis Önmagadból.

Harc önmagaddal

Nézz magadba és tedd fel a kérdést, hogy valóban fontos csatáznod önmagaddal vagy mások háborúját próbálod megvívni.