Gyermeknek lenni

Rá kellett jönnöm, hogy az életet valóban nem kell túl komolyan venni. Amint komolyan veszed, megjelenik a félelem, az aggódást, a stressz. Rengeteg emlékem van gyerekkoromból, és gondolom, ezzel sokan vagyunk így. Felhőtlen, boldog gyermekévek. Azért voltunk annyira szabadok akkor, mert meg tudtuk élni a jelen pillanat gyönyörű valóságát. Elvesztünk egy különleges virág nézegetésében, képesek voltunk akár órákig keresni a legszebb követ a folyó partján. Egy kisgyerek nem aggódik azon, hogy mi lesz holnap, mi volt tegnap. Persze a felnőtt lét azzal is jár, hogy gondoskodnom kell magamról és a családomról. A számlákat fizetni kell és enni is kell valamiből. Mindez azonban nem ment fel attól, hogy ne tudj örülni annak, ami éppen körülvesz, ami éppen vagy. Minden pillanatban találhatsz valami gyönyörűt. Sőt, ha jobban megfigyeled, csak azt találhatsz. Ha egy pillanatra tényleg megállsz, és egy kis időre elfelejted a múltadat, és a jövőt, nem fűzöl kommentárt ahhoz, amit éppen tapasztalsz, akkor megláthatod a világ misztériumának szépségét, a megfejthetetlen létezésünk folytonos változását, az élet szenvedélyes táncát. Ki mondta, hogy ha felnőtt leszel, akkor komolynak kell lenned? Nem kell, sőt! Az életet nem azért éljük, hogy végigszenvedjük, és nem azért, hogy átrohanjuk. Azért vagyunk itt, hogy tapasztaljunk, és ezt a tapasztalást nem kell keretek közé szorítanunk. Ha ahhoz van kedved, járj mezítláb. Ha ahhoz van kedved, énekelj, táncolj, akár az utcán is. Ha épp kedved tartja, állj meg a nagy rohanásban és szánj pár percet az életed ünneplésére. Merd megélni a benned lévő gyermeket. Én is így teszek.

Brigi


Kapcsolódó tartalmak