Ítélkezés nélkül

Az ítélkezés fénykorát éljük. Ítélkezünk arról, ami más, mint amit mi képviselünk. Azt gondoljuk: “Amit ő csinál, nem lehet annyira jó, hasznos, tiszta, igaz, mint amit én csinálok…” Vagy: “Az az ember olyan morcos, mindig mogorva… Ő egy rossz ember…”
Pedig sosem tudhatjuk, ki honnan jött, milyen csomagot hozott magával. Nem tudhatjuk más min ment keresztül, milyen belső munkái, vívódásai vannak. Ítélkezünk és felcímkézünk embereket, pedig valójában a nyitottság és az elfogadás lenne az, ami közelebb vinne bennünket egymáshoz. Megtanulni a másik embert elfogadni és megérteni nagyon nehéz folyamat. Én is gyakran ítélkezek anélkül, hogy végiggondolnám a fent leírtakat. A társadalmunk nagyon erősen hat ránk, és mi is olyanná válunk, mint amit magunk körül látunk. De ott kell, hogy legyen bennünk a törekvés. Még ha elsőre nem is sikerül, vizsgáljuk meg utólag, hogy valójában mi állhat a dolgok hátterében. Legyünk nyitottak egymásra. Legyünk befogadóak és elfogadóak. Ítélkezés helyett tekintsünk a másik emberre önmagunk részeként. Így válik majd az ítélkezés fénykora, az elfogadás fénykorává.

Brigi


Kapcsolódó tartalmak