Jóga a sötétben

A szemünkön keresztül érkezik a legtöbb inger, amit fel tudunk fogni a külvilágból. Sőt, a mai ember számára talán a szem az, amit a leginkább használunk, mint érzékszerv. Amíg a szemünk nyitva van, létrejön egyfajta folyamatos kapcsolódás a külvilággal. Érzékeljük, tapasztaljuk a minket körülvevő teret, ingereket. Csukott szem esetében, a külvilágból érkező ingerek lecsökkennek, és egy új világ tud kinyílni számunkra. A saját belső világunk. Ez a világ tele van gondolatokkal, érzelmekkel, amik ilyenkor előtérbe tudnak kerülni. A jóga célja pedig nem más, mint hogy valódi lényünkhöz visszataláljunk. Ez akkor tud megtörténni, ha az elménk a csendben nyugszik. Az elme csendjéhez fontos, hogy először tudatossá váljunk a gondolatainkra, fontos, hogy „lássuk” őket, érzékeljük az elme mozgását. Ha már meg tudjuk figyelni az elménket, láthatjuk a gondolatok közötti pillanatnyi csendeket is. Idővel ezek a csendek, szünetek egyre hosszabbak lesznek. A lehunyt szemek segítenek, hogy el tudjunk mélyülni, merülni abban a végtelen térben, ami bennünk van. Persze fontos, hogy biztonságban érezd magad az ászanázás (ászana=jógapóz) közben is, és lehet, hogy ez elsőre nem megy csukott szemmel. Úgy gondolom, mindenkinek megvan a saját jógája, mindenkit más vezet végül ugyanoda… Az én utam egyik alappillére a csukott szemes ászana gyakorlás, és úgy érzem, azt tudom igazán hitelesen átadni, amiről van megélésem is. 🙂 Hát ezért jógázunk az órán többnyire lehunyt szemekkel.

Brigi


Kapcsolódó tartalmak